vízkultúra

A szobatársam rendszeresen rájár az általam készített Ice-teára... Persze kedvesen rákérdez mindig. Ha éppen ott vagyok.
Megdöbbentő látni, hogy mennyire lelkes valami olyan miatt, aminek a titka annyi, hogy FEL KELL FORRALNI  VIZET. Na igen...micsoda új ízvilágok tárulnak fel.
Múltkor éppen készítettem a következő adagot- vettem egy nagyobb műanyag edényt, hogy mindig legyen valami üdítőm, amivel megkínálhatom a vendégeimet- , ő meg teljesen megdöbbenve bámulta a tevékenységet: vízforralás, cukor kevergetése és megkóstolgatás, hogy mennyire édes (mellesleg a cukor nagyon ramaty minőségű...), citrom felvagdosása...vagyis igazából lime, amiből otthon nem találni sokat, itt viszont halomban áll mindenhol :D
Ez a vízforralás kényes téma. Nem hiszem, hogy megértik, hogy -nem számítva az egészségügyi megfontolást, ugyanis az itteni víz akármenyire tiszta, mégsem az igazi...-ha felforralod a vizet, majd utána vársz, hogy lehűljön, az nem ugyanaz az eredmény, mikor fel sem forralod. Rettenetesen csodálkoztam, mikor kiderült számomra, hogy a zacskós leveshez sem forralnak vizet, hanem csak ráöntik hidegen a tésztára, és be a mikróba. Mikor ezt észrevételeztem, akkor azt a választ kaptam, hogy hát igen, mindenkinek megvan a saját "receptje" a levesfőzésre...na igen, "főzésre"... még jó, hogy akkora tűzhelyünk van, hogy simán belefeküdhetnék :P
Az a baj az amerikaiakkal, hogy nincs semmiféle kultúrájuk ilyen területen. Nézzük pl. a kávét. Egyszerűen annyira borzasztó, hogy ha megcukrozom, akkor is ihatatlan. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az oka, hiszen Kolumbia nincs messze inni, ami ugye híres a kávéról, de itt amúgy is meg lehet találni mindent. Az egyetlen kávé, amit meg tudok inni, az ízesítve van valamivel, azt hiszem csokoládéval. De hát ez meg nem normális dolog. Ha valami hiányzik, akkor az a jó kis olasz cappuccino...és meglepő módon sok amerikai is emlegeti :D